Tarryn Fisher: Kihasznált alkalom

Igazi ritkaság

Éppen most fejeztem be ezt a gyöngyszemet (cirka 2 nap alatt, úgy, hogy közben még dolgozni is voltam). Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, de azt állítom, hogy nagyon is meglepett. De kezdjük az elején:

Írta: Tarryn Fisher

Eredeti cím: The opportunist

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó, 2014

Sorozat: Szeress, még ha hazudok is (1)

Fülszöveg: Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…

Történet, vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT/ (A történetet most külön nem részletezném, tökéletesen leírja a fülszöveg.) Az írónő egy percig sem vacakol, már a történet elején zajlanak az események. Az első mondatoktól kezdve érezni lehetett, hogy ez nem egy tipikus sztori lesz. Bevallom, nekem nagyon tetszett, hogy két idősíkon fut, mivel a jelen és a múlt közötti ugrált a cselekmény. Izgalmas volt, mert lassan, fokozatosan adagolva tudtuk meg az információkat, de átlátható és érthető módon. Ezt sok könyvnél még nem tapasztaltam, de amelyikben mégis, azok számomra kissé zavarosak voltak. Imádtam, hogy végre egy nem hétköznapi történetet kapunk. Tele van kiszámíthatatlan eseményekkel, és Olivia néha furcsa, néha teljesen érthetetlen döntéseivel, amelyek szintén felpezsdítették a cselekményt. Nagyszerű ötletnek tartom Leah bevonását is, sokszor ugyan átkoztam, hogy ugyan miért nem hagyja már békén őket ez a ***, de tulajdonképpen ő is hozzájárult a könyv lebilincselő tartalmához. És végre nem egy tökéletes, kifogástalan, erkölcsbálvány a főhősünk sem, hanem egy átlag ember (vagy talán kicsit rosszabb). Mert Olivia a hazugság élő szobra, aki mindennemű eszközzel próbálja visszaszerezni Calebet, bárkin is kell átgázolni érte. És ez az, ami igazán meglepett! Az első pár mondat után (tévesen) elkönyveltem magamban, hogy ő is egy makulátlan, megbántott nő, aki semmiről sem tehet. De a múltbéli visszatekintések folyamán egyre inkább megváltozott a véleményem róla. Alig bírtam felfogni az eseményeket, rögtön kapkodtam a fejem, mert megint történt valami izgalmas dolog. Tetszik, hogy nem csak egy rövid szakaszt, hanem több, mint 10 évet ölel fel az iromány, kezdve Olivia és Caleb szokatlan megismerkedésével és Olivia házasságával lezárva. A befejezésre egyáltalán nem számítottam. Szokatlan volt. Mikor Rómában mindketten kölcsönösen szerelmet vallottak egymásnak, azt gondoltam, hogy végül összeházasodnak, és Leah egyedül marad. Mivel nem így történt, még egy plusz pontot adhatok az írónőnek. Mivel elég mazochista szellemű vagyok, szeretem, ha nem mindig happy end a vége. Ettől valahogy megmarad az az eredetisége, amely sok könyvben nincs meg (nem azt mondom, hogy csak akkor eredeti egy könyv, ha nincs boldog befejezés!). Kicsit kegyetlennek is mondható ez a könyv, mert az írónő játszik az idegeinkkel és az érzelmeinkkel, ami számomra kifejezetten érdekes és lehengerlő volt, de mások számára lehet, hogy pusztán idegesítő lesz.

Stílus: FERGETEGES! Akkora átéléssel írja le az írónő, hogy teljesen be tud szippantani a történet, és a külvilág megszűnik körülöttem. Mintha kicsit én is átélném ezt az egészet. Imádtam. 

Karakterek: A karaktereket két szóval tudnám jellemezni: kivételes és erős. Mert minden személynek saját egyénisége volt. Nem volt meg ebben a történetben a jó és a gonosz ellentéte, ahogy egyik szereplő sem volt csak ez, vagy csak az. Vegyesen jelentek meg bennük a tulajdonságok. Nagyon összetett személyiségeket sikerült létrehoznia az írónőnek. Olivia egy mindenkin átgázoló, önző, makacs, hazug személyként áll előttünk, számomra mégis pozitív egyénként. Megragadja és kihasználja az alkalmat, ami élethűvé és szilárd jellemmé teszi. A jelleme a mű során (véleményem szerint) fejlődik. Megtanul szeretni, és önzetlenül viselkedni, hogy mások boldogságát az övé előtt tartsa. Calebről ugyanez elmondható, mert bár ő alapból egy önzetlen, jóindulatú személy, mégis vannak benne sötét foltok, úgy, mint például az akaratosság, beképzeltség, ezek a könyv végére halványulnak, illetve el is tűnnek. Leah számomra egy negatív egyén volt, kezdetektől fogva. Személyisége hasonló Oliviáéhoz, de róla nem mondhatunk el javulást.  Noah eleinte kicsit aggasztó volt számomra a bölcs meglátásával, de kicsit jobban megismerve (sajnos tényleg csak kicsit, mivel annyira a könyv végére került, hogy elég keveset tudhatunk róla) mégis poziív illető lett. Összegezve, minden szereplőnek saját különleges és erős egyénisége van, amely csak színesíti a történetet.

Borító: Szép borító, kicsit utal a történet elvontságára.

Összegzés: Egy nem mindennapi történet, tele szenvedéllyel és izgalommal. Kivételes cselekmény, kivételes megvalósítással és teljesen egyedi, különálló személyiségekkel. És végre valahára nincs benne egy tökéletes egyén sem, illetve nem nevezhetjük feltétlenül boldog befejezésnek sem a végét, amely csak fokozza az élethűséget.

Ajánlás: Főként az idősebb korosztálynak, akik túlléptek a tündérmesék korszakán és a tökéletes jellemű karaktereken, mert ez a könyv kemény arculcsapás a való életről. 

5/5* - egy szóval írható le: lehengerlő.

Nagyon kíváncsian várom a következő részt, remélem ahhoz is hozzájutok majd a közeljövőben.

PDF FORMÁTUMBAN ELÉRHETŐ!

Köszi, hogy kitartottál, és elolvastad!
!Ez az ÉN véleményem, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!
DoRi