Nincs mit mondanom... &
Írta: Maros Edit
Eredeti cím: Hűvösvölgyi suli (magyar)
Fülszöveg:
Első kötet:
Kamasznak lenni nem könnyű. Először is ott vannak a felnőttek, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak, és általában ki is mondják a véleményüket. Aztán az igazi ellenségek, a pattanások, amik a lehető legrosszabbkor tűnnek fel, hogy megnehezítsék az amúgy is bonyolult hétköznapokat. Na és akkor még nem beszéltünk a szerelemnek nevezett izéről, ami végképp érthetetlen és kiborító. A túlélésben sokat segít, ha az embernek vannak osztálytársai, ha elérhető a Facebook és van kivel chatelni a legégetőbb kérdésekről, illetve ha megfelelően élénk a fantázia - arra az esetre, ha feltétlenül ki kell találni, mondjuk egy kamu pasit cikis helyzetek megoldására. És sokszor jól jön egy ikertesó is. A Hűvösvölgyi Suli tizennégy éves ikrei a kamaszkor útvesztőiben barangolnak, néha kéz a kézben, néha nemszólokhozzád hangulatban, olykor pedig egymást kirángatva a csávából. Mikor mire van szükség.
Második kötet:
Kamasznak, ráadásul szerelmes kamasznak lenni továbbra sem könnyű. Mert ugye ott vannak azok a bosszantó kérdések, mint például mikortól kezdve jelenthetjük ki, hogy akkor mi most járunk? Az első kézfogástól? Az első csóktól? És egyáltalán meg kell ezt beszélni vagy vannak egyértelmű jelei a "járásnak"? És mi van akkor, ha úgy tűnik, a másik már nem is akarja annyira a dolgot? A válaszok megtalálásában természetesen nélkülözhetetlen a Facebook, na és a legjobb barátnők - illetve egy olykor idegesítő, de alapvetően rajongásig szeretett ikertesó - véleménye, és néha bizony beavatkozása is...
A Hűvösvölgyi suli ikrei betöltik a tizenötöt, és ezzel együtt a kamaszkor egy újabb lépcsőjéhez érkeznek: ezen a szinten már valódi szerelem és végtelenül összegubancolódott szálak várják őket, amiket néha nehezebb kibogozni, mint gondolnák.
Harmadik kötet:
Szerelmes kamaszként belevágni a nyárba... kell ennél több? Úgy tűnik, igen. Ugyanis számos tényező bezavarhat az idillbe: például egy gyanús telefoncsörgés, vagy egy még gyanúsabb fotó a Facebookon. Vagy egy félrepuszi. Vagy egy tévés tehetségkutató. Vagy egy váratlan külföldi kiküldetés. Kinek mi.
Az események sodrásában és a "mi az igazán fontos" eldöntésében a biztos kapaszkodót még mindig a barátnők jelentik, na és persze az ikertesó, aki ha kell, falaz, ha kell, vigasztal, ha pedig úgy adódik, akár a szigorú biztonsági őrrel is szembeszáll.
A Hűvösvölgyi suli ikrei nem unatkoztak a nyáron. Miközben rájöttek, hogy a szerelem a "járás" fázisában is bonyolult dolog, olyasmikről is tapasztalatokat szereztek, mint például a showbiznisz, vagy az a fránya önbarnító.
Már ezek a "sokat ígérő" fülszövegek is utaltak a történet ostobaságára.
Történet, vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT!/ A történet két ikerről szól, akik az első kötetben 14 (azaz tizennégy!) évesek, ami szerintem korántsem számít kamasznak, de hát ez az én véleményem. Az már más kérdés, hogy ennyi idősen az anyjuk elengedi őket házibuliba, de egy zenekari próbát "megvétóz". Szerintem ez egy tipikus, kiszámítható tiniregény, telis-tele klisékkel (pl. megjelenik benne a tipikus "apának új barátnője van, biztos egy hárpia, bár már körülbelül 10 éve szétmentek anyával, azért ne legyen boldog mással" dolog, amit már könyvek garmadája írt le). Természetesen "hősünk", Kassai Dóra a jó kislány, aki mindent túlaggódik, túlagyal és bár írónak készül, elég szegényes a szókincse véleményem szerint. Nem vicc, találtam egy olyan leírást, ami az első, illetve a második kötetben is egy és ugyanaz. Na, de visszatérve a story főszálaira. Természetes mindkét lányka a rossz fiú Dávidba "esik bele" - ebben a könyvben túl hamar mondják ki a 'szerelmes vagyok'-ot, mert hogy lehet "beleszeretni" valakibe, akit csak életedben egyszer láttál?! - aki természetesen valami oknál fogva pont rájuk figyel fel. Aztán zajlanak az események, Dávid nyilvánvalóan elbánik Nórival, a vagányabb ikerrel, mert hősnőnk kiszeret belőle, még idejében. :D Kicsit vicc az egész... Aztán Dórika talál egy jó fiút magának, Nórika meg egyedül marad. A második és a harmadik kötet főként Dóri bénázásáról, meg féltékenykedéséről szól, míg Nóri egy TV-s tehetségkutatón vesz részt. Egyetlen érdekesnek nevezhető szál van a történetben; Lilla. Azaz Dóri penfriend-e (levelezőtársa). Bevallom, erre az egy dologra nem számítottam a történetben. Mert Lilla magántanuló és mikor Dóri megkérdezi, mi az oka, ő csak terel. Eleinte ezt figyelmen kívül hagytam, nem gondoltam, hogy jelentősége lehet. Végül ezzel kapcsolatban meglepett az írónő.
Stílus: Megmondom őszintén, nem tetszett. Pocsék írói stílusa van Dórinak (ahhoz képest, hogy írónak készül). Sok benne az ismétlés, az értelmetlen szájtépés, melyet az írónő "elkalandozásnak" hív, de az olvasót (legalábbis engem) rohadtul nem érdekli...
Karakterek: Nincs személyes kedvencem, egyik karakter sem érintett meg. Dóri és Nóri is számomra ostobák, bár Dóri túltesz testvérén a bénázásával és a féltékenységével.
Borító: Jól megtervezett, szép rajzokkal, többet ígér, mint amit valójában kapunk...
Összegzés: Na, a lényeg, hogy az alap story nem is lenne unalmas, de így, tele klisékkel és számomra érthetetlen okokból történő veszekedésekkel, bénázásokkal, félreértésekkel (amik egyébként nyilvánvalóak az olvasó számára), ez egy elég laposra sikerült történet.
Ajánlás: A tizennégy, illetve alatta lévő korosztálynak.
5/2 - mert néhány poénon halványan el tudtam mosolyodni...
Ennek ellenére ha lesz alkalmam, elolvasom a 4. részét, mert kitartó vagyok, és ha belekezdek valamibe, megőrülök, ha nem fejezem be. Megvenni nem fogom - ahogy ezekre sem költöttem, egy barátnőmtől kaptam kölcsön őket - (szóval ha valaki elküldi pdf-ben, azt megköszönöm).
Köszi, hogy kitartottál, és elolvastad!
!Ez az ÉN véleményem, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!
DoRi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írd le a TE véleményed :)