Felkavaró...
Ez volt az első Laurie Halse Anderson könyv amit eddig olvastam (de semmiképp nem az utolsó). Számomra érzelmileg megrázó, felkavaró volt és rábírt, hogy kicsit átértékeljem az eddigi életem.Írta: Laurie Halse Anderson
Eredeti cím: Speak
Kiadó: Animus
Fülszöveg: Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket? Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.
Történet, vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT/ Már a történet elején is érezhető, hogy Melinda más, mint a többiek, de csak a későbbiekben tudhatjuk meg, miért kerüli mindenki. Fokozatosan adagolva kapjuk az információkat, de mégis folynak az események, elég gyorsan. Habár csak akkor tudjuk meg az igazságot az ominózus buliról, mikor már elolvastuk a könyv 70%-át, mégis érdekes volt a történet. Az érdekes nem a megfelelő szó. Inkább megrázó és felkavaró. Én kicsit sejtettem, hogy valami ilyesmi áll a dolgok hátterében, de nem értettem, hogy Melinda miért hallgat erről. Milyen szülő-gyermek kapcsolat az, ahol nem tud őszintén beszélni egy 14 éves lány a szüleivel?
A mély depresszió, amelyet ez a lelki trauma váltott ki belőle, még valóságosabbá teszi a könyvet. Melinda egy zárkózott lányként állt előttem, aki csak akkor beszélt, amikor muszáj volt. Érezhető volt, hogy valami tragikus történt vele. Az ő gondolatain, érzelmein át látjuk a környezetet és a karaktereket is. A történet végén, mikor Andy Evans belökte Melindát a raktárba, egy percig azt lehetett hinni, hogy megint erőszak áldozata lesz a fiatal lány, de végül legyőzte félelmét és segítséget kért. A zárósorok pedig fantasztikusak. A magyar cím pedig (a zárómondat miatt) nekem jobban tetszik, mint az eredeti. Szerintem drámaibbá teszi, az amúgy is drámai cselekményt. Nem derül ki a lezárásból, hogy Melinda végül képes-e a normális életre, hogy egyenesbe jön-e az élete, vagy hogy a szülei tudomást szereznek-e erről az egészről, bár valószínűleg igen.
Stílus: Szokatlan, jelenidőben futó történet, mely csak a fő csomópontokat ragadja meg. Ennek ellenére mégis érthető és bőséges információval szolgál Melinda érzelmi világáról.
Karakterek: Melinda egy fiatal, 14 éves lány, aki erőszak áldozata lett. Ő az egyetlen szereplő, aki igazán közel állhat hozzánk. A könyv vége nem felhőtlen happy end, nem találja meg a szerelmet (még David Petrakissal sem) és a lezáratlan befejezés továbbgondolásra készteti a lelkes olvasót.
Heathert eleinte pozitív karakterként ismerjük meg, de az önzősége és a kihasználása miatt hamar megváltozik róla a véleményünk, és hál' istennek Melinda is képes nemet mondani neki.
Most nem kezdenék bele az összes szereplő elemezgetésébe, de egyet még mindenképp meg kell említenem: Andy Evans-t. Ő az, akitől Melinda a kezdetektől fogva félt. Egy nagyképű, erőszakos felsőévesként áll előttünk, aki saját maga is elhiszi, hogy nem erőszak volt, amit Melindával tett. Végül valószínűleg megkapja méltó büntetését tetteiért.
Borító: 1. Nagyon ronda. Bár az olvasás után rájövünk, miért ilyen, de akkor is csúnya.
2. Sokkal szebb, kifejezőbb, még figyelemfelkeltő is. (Cicero)
Összegzés: Ha csak három szóval kéne leírnom, akkor azok a megrázó, kivételes és az elgondolkodtató. Sokat kellett gondolkodnom ezen a könyvön, mire felfogtam a valódi jelemtését. Ezt mindenkinek magában kell megtalálnia.
Ajánlás: mindenképp a felsőbb korosztálynak ajánlom, az érettebb gondolkodásúaknak. Bár ez még nekik is elég megrázó könyv lehet, egy fiatalabb olvasónak végképp.
5/5 - mivel én imádom az ilyen történeteket, nem meglepő a pontozás, plusz valósághű volt, lehengerlő stílussal. A témából kihozták a maximumot, nem facsarták ki, éppen elég volt.
PDF FORMÁTUMBAN ELÉRHETŐ!
Köszi, hogy kitartottál, és elolvastad!
!Ez az ÉN véleményem, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!
DoRi
Nekem is nagyon tetszett ez a könyv, bátran mondhatom, hogy a kedvencem. Viszont nekem az első borító sokkal jobban tetszik, mint a második, nem tudom miért, de végül is mindegy, nem a borító a lényeg. Nekem annyira nem volt megrázó, és Melinda érzései sok mindenben hasonlítanak az enyémekhez, és ez a könyv rengeteget segített abban, hogy nem legyek depressziós, és ne féljel semmitől, és egyébként igaz, hogy nincs benne a könyvben, én biztos vagyok benne, hogy sikerült Melindának normálisan folyatni az életét, mert a könyv vége felé már nem olyan depressziós, többet beszél, stb.
VálaszTörlés