Veronica Roth: A beavatott

Egyedülálló történet, egyedülálló világban

-- Majdnem egy év telt el az utolsó bejegyzésem óta.
Az iskola mellett nem nagyon jutott időm az olvasásra, pláne nem a blogírásra, de majd most :) --

Imádtam minden sorát. Két nap alatt olvastam ki, ami jónak mondható munka mellett.

Írta: Veronica Roth

Eredeti cím: Divergent

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Sorozat: Divergent 1.

Fülszöveg: EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Történet: /SPOILERT TARTALMAZHAT/ Nem fogom hosszan taglalni. Mint a fülszövegnél olvashattátok, 5 csoportból kell választani. Beatrice - később már csak Tris, a Bátrakat választja az előző csoportja, az Önfeláldozók helyett. Az választást megelőző nap azonban alkalmassági vizsgán kell részt vennie, melyből kiderül, hogy több csoport tulajdonságai is megtalálhatók benne. Tehát Elfajzott. Adottságai miatt választhatná a Művelteket, az Önfeláldozókat és a Bátrakat. Mint följebb említettem, ő az utóbbit választja.
A Beavatás előtti felkészülés hosszú idő vesz igénybe. 3 külön része van. A fizikai, az érzelmi és a mentális - Négyes szavaival élve. Tris az első részben elég rosszul teljesít, majdnem ki is esik. A későbbiekben azonban Elfajzottságának köszönhetően kiemelkedik, ezzel magára hívva a figyelmet. Négyes rájön, hogy mi valójában (ez persze nem okozott neki nehézséget, tekintve, hogy ő is Elfajzott). Az Elfajzottak befolyásolni tudják a szimulációkat. A Beavatási szertartás előtti estén mindenki szimuláció hatása alatt áll - Trist és a többi Elfajzottat kivéve. A Bátrak a Műveltek által vezérelve elkezdik lemészárolni az Önfeláldozókat, valamilyen titkos információ miatt. 

Vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT/ A könyvet Tris szemszögéből olvashatjuk, az ő gondolatain át. Tris engem kicsit magamra emlékeztet, mivel ő is olyan makacs és önfejű, mint én. Emiatt elég egyszerű volt beleélnem magam a helyzetébe.
Nekem szívem szerint a Beavatásra való felkészülés volt a kedvenc részem. Érdekes volt megismerni a Veronica Roth által alkotott világ részleteit. Mivel én nagyon szeretem a disztópikus és posztapokaliptikus könyveket, ez hamar belopta magát a szívembe, és a történet mellett maga a világ is nagyon tetszett.
Igaz, bár kicsit hajaz az Éhezők viadalára a túlélésért való küzdelem miatt, de szerintem ettől könnyen el lehet tekinteni, mert nem szembetűnő a hasonlóság.
Visszatérve. Az emberek 5 alapvető emberi tulajdonság alapján választanak csoportot. Ezek az Őszinteség, Önfeláldozás, Műveltség, Barátságosság és a Bátorság. Bevallom önkéntelenül én is gondolkodtam azon, melyik csoportot választanám. Számomra az Önfeláldozás rögtön kiesett, mivel sokszor elég önző vagyok és képtelen lennék mindig a más érdekeit szem előtt tartani. Az Őszinteség önmagában nem hangzik rosszul, de nem bírnám, hogy MINDIG MINDENBEN igazat mondjak. A Barátságosság nem az én asztalom. Nem kerülöm el mindenáron a konfliktusokat és nem mosolygok nonstop. Maradt a Műveltség és a Bátorság. Szeretek olvasni, de gyűlölöm a fizikát, kémiát stb. És nem is vagyok igazán kíváncsi a dolgok működésére.. Így már csak a Bátorság maradt. Nem mondom magam egy olyan embernek, aki nem fél semmitől (nem csak azért, mert ez lehetetlen, hanem azért is mert elég sok dologtól félek). Mégis úgy érzem, ez lenne a nekem való. Adrenalin, izgalom, verekedés. És ti? Ha muszáj lenne, mit választanátok?
A világon továbblendülve, a cselekmény is elnyerte a tetszésem. Nem voltak unalmas részek. Alig bírtam letenni. Tetszett, hogy amikor Beatrice átment az Önfeláldozóktól a Bátrakhoz, új nevet választott, ezzel kifejezte, hogy ő már egy teljesen új gondolkodásmódot követ. Tris néha kicsit bizonytalan volt, de tetteiben mindig vakmerő és elszánt. Ez fogott meg benne leginkább.
Természetesen nekem is az egyik kedvencemhez tartozott a Négyessel való kapcsolata. Én Négyest (azaz SPOILER - Tobiast), szerettem a legjobban, de erről majd lejjebb.
A vége lezáratlan maradt, de ezután következik a listámon a 2. része is :)

Stílus: Az E/1es leírások amúgy is nagy kedvenceim, de Veronica Roth stílusa is nagyon király. A fordításért pedig jár a piros pont, nagyon jól sikerült.

Karakterek: Kedvencemnek Négyest mondanám. Titokzatos, veszélyes és valamilyen elcseszett módon szexi is. Igazi Bátor, habár csak apja elől szökött meg az Önfeláldozóktól.
Tris karaktere is kifejező. Szinte életre kel, bár több, mint sok meggondolatlanságot csinál.

Borító: A régebbi borító nekem jobban tetszik, de az új is szép lett. Az újabbon értelemszerűen Tris van (bár a könyvben szőke), ezt a 3 madár tetoválásból tudhatjuk.

Ajánlás: Mindenkinek, aki szereti a posztapokaliptikus, vagy fantasy könyveket.

Összegzés: Elragadó és egyedülálló történet. Már csak Négyesért is megéri elolvasni.

5/5* - imádtam.

Film: Bevallom régóta terveztem megnézni, de gondoltam, jobb, ha előtte elolvasom. Nem tudom, hogy a könyv elolvasása nélkül tetszett-e volna, de utána mondhatom, hogy NEM. Az átírt részek nekem nagyon nem nyerték el a tetszésem. Mindenki tudott az Elfajzottakról és olyan kulcsjeleneteket hagytak ki, amik számomra meghatározók voltak. A színészek sem jöttek be. Némelyik röhejesen alakított. Négyes karaktere még elment, de én őt is máshogy képzeltem el... Nem veszítettem volna sokat, ha kihagyom az életemből. Persze nézhető, de egynél többször szerintem kizárt.

PDF FORMÁTUMBAN ELÉRHETŐ!


!Ez az ÉN véleményem, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!
Dori

Abbi Glines: Ha esélyt adnál

Imádnivaló lezárás

Hát igen... Hivatalosan is vége ennek a sorozatnak is. Egy délután leforgása alatt olvastam el (bár az hozzátartozik, hogy hajnalig fenn voltam miatta).

Írta: Abbi Glines

Eredeti cím: The Vincent brothers

Kiadó: Maxim

Sorozat: Dream válogatás/ A Vincent fiúk (2.)

Fülszöveg: Egyáltalán nem könnyű őrülten magunkba bolondítani egy fiút. Mármint, hogy a fiú őrüljön meg a szerelemtől.
Különösen akkor nehéz ez, ha az érintett fiú emberemlékezet óta az unokanővérünkbe szerelmes.
Ami laza szórakozásnak tűnt, a csábítás játékává válik. Sawyer és Lana szándékai talán eltérőek, de ugyanolyan hévvel vonzódnak egymáshoz.
Sawyer egy fájó szakításból próbál kilábalni. Három évig járt együtt Ashtonnal, gyerekkori szerelmével, akiről kiderült, hogy mindvégig Beau-t, Sawyer testvérét szerette. Lana Ashton unokatestvére, és azért érkezett, hogy vele töltse a nyarat, és nem utolsósorban meghódítsa Sawyert, akit gyermekkoruk óta szeret.

Történet/vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT/ Ez a kötet Sawyerről és Lanáról szól. Ahogy a fülszövegből is kiderül, Lana gyerekkora óta szerelmes Sawyer Vincentbe, aki eddig unokanővérével, Ashtonnal járt, de néhány hónapja szakítottak (lásd: Abbi Glines: Ha az enyém lennél). Sawyer a történet elején még Ashton miatt szenved, és világossá válik számunkra, hogy nem lépett túl a történéseken. Egyik ilyen kis veszekedésük után megy el vacsorázni a barátaival. Ekkor kerül a képbe Lana, akit bár eleinte szórakozásnak vesz, illetve Ashton féltékenységének tárgyának, végül mély érzéseket kezd el érezni iránta.
Ashton miatt azonban (bár mégsem okolhatjuk őt) többször is összevesznek, amitől Lana másodrendűnek érzi magát. Mégis mindkét, bár ha úgy vesszük mindhárom alkalommal megbocsát neki. Emiatt én Lanára képtelen voltam nem balekként nézni. Tudom, hogy szerette, de én a helyében nem biztos, hogy rögtön meg tudtam volna bocsátani, pláne ennyi alkalommal.
Az utolsó részek már elég nyálasra és csöpögősre sikerültek Sawyer és Lana között. Bevallom, én titokban mégis azt vártam, hogy Sawyer Ashtonba legyen belezúgva, de ő természetesen maradjon Beauval. Ne értsetek félre, semmi bajom Sawyerrel, de szeretem a szenvedős történeteket és szívesebben olvastam volna Sawyer harcát, hogy elnyerje Ashton szívét, minthogy továbblépjen.
Na, de visszakanyarodva a könyvhöz. Örülök, hogy Harris és Beau között rendeződött a viszony. Lassan, araszolva, de igyekeztek helyrehozni, amit korábban elrontottak.
Viszont a vége nekem nem annyira tetszett. Egyszerűen irreális boldog és tökéletes. Természetesen mindketten összeházasodtak a kamaszkori szerelmükkel. Ez már önmagában elég ritka, nemhogy mindjárt mindketten.
Az első rész sokkal jobban tetszett. Nem kaptuk meg a befejezést szájba rágva, itt azonban igen. Illetve nekem reálisabb is volt, és a története is jobban megfogott.

Stílus: Imádom Abbi Glines stílusát.

Karakterek: Sawyer karaktere tetszett, ahogy megváltozott Lana hatásától, de már említettem, hogy én inkább szenvedést szántam volna neki... Gonosz vagyok na.
Lana karaktere nekem túl balfék volt, illetve nem volt őszinte. Mert a könyv elején kihangsúlyozták, hogy ő egy csendes, visszahúzódó lány VOLT. Tehát Sawyer ismét elkövette ugyanazt a hibát (ami mégsem az ő hibája volt) és a barátnője - későbbi felesége - megváltozott miatta.  Oké, az emberek változnak, de ami Lana keresztülment az nem apró változás volt. Teljesen az ellentéte lett a régi önmagának. És ha úgy tudta csak felkelteni Sawyer érdeklődését, ha átváltoztatta a külsejét, az már régen rossz...
Az abszolút kedvencem még mindig Ashton és Beau párosa.

Borító: Bár az előző jobban tetszett és kifejezőbb volt, ezt sem mondanám rossznak. Az eredeti borító mégis jobban tetszik, mint a magyar.

Ajánlás: Szintén +16/+18-as lányoknak/fiúknak. Ez egy szerelmes történet, tehát kétlem, hogy sok fiú kezében megfordulna, de hátha.

Összegzés: Egy nagyon jó szerelmes történet, amely elődjéhez híven erotikát is tartogat, azt hiszem lényegesen többet is.

5/3 - az előző fényévekkel jobban tetszett.

PDF FORMÁTUMBAN ELÉRHETŐ!


!Ez az ÉN véleményem, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!
DoRi

Abbi Glines : A végzetem

Fantasztikus

Ez a könyv a barátnőm által került a tulajdonomba,de nagyon tetszett,főleg hogy nem a megszokott témában mozog.

Írta: Abbi Glines

Eredeti cím: Existance

Kiadó: Maxim

Fülszöveg: Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret. Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret. A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik, míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem. Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.

Történet/vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT/ Ami nekem rögtön szemet szúr, az a fülszövegben található spoiler. Hiszen elárulják ki is az a rejtélyes szellem, és miért más mint a többi. Utánaolvastam és mint kiderült, a rossz fordítás miatt lelőtték a lényeget, amit nagyon sajnálok. A történet egy Pegan Moore nevű, 17 éves lányról szól, aki életébe mindig is látta a szellemeket, egy különös alkalommal, viszont egyikőjük hozzászólt , ami Pegan számára újdonság volt.A szellem főszereplőnk életébe egyre jobban részt vesz, de csak ő vesz a különleges "lényről" tudomást. Egy nap, viszont mindenki látni kezdia szellemet, és osztálytársai egy banda énekesének tudják őt. Pegan összejött Leif-fel a suli legmenőbb diákjával, aki számomra elég nyomulós volt. Pegan viselkedése fura volt, hogy mégis jobban szerette Dank-et, akkor miért bolondította Leifet, és miért volt vele még mindig?! Mellékesen, nekem nagyon tetszettek Dank esti gitározásai.Az elmegyógyintézetben zajlott történtek is nagyon, de nagyon tetszett.A történet vége valami fantasztikus volt.Az író folyamatos tévhitekbe ejti az olvasót, mikor hirtelen kiderül mi is történik valójában.(Ezt a jelenetet nem írtam le direkt konkrétan, mert ez az egyik fő része a könyvnek és ha elolvassátok a véleményem senki se fog érdeklődni a könyv után, hiszen az egyik csattanót elmondanám).Érdekes volt számomra, hogy a szerző a szellemekkel kapcsolatosan írt, és mégis annyira logikusan magyarázta el a velük kapcsolatos tudnivalókat.

Stílus: Nagyon tetszett Abby Glines stílusa sose volt olyan rész ami engem untatott volna.

Karakterek: Dank nagyon szimpatikus volt számomra, viszont Pegan "ugrálása" a fiúk közt és Leif hülyítése konkrétan felidegesített :D Pegan szimpatikus volt, igazából egy tipikus 17 éves, nem mint ha már annyira lehet ezt a helyzetet tipikusnak nevezni.

Borító: A magyar borító nekem jobban tetszik, igazából lényegre tapintó.

Összegzés: A második része még magyarul nem jelent meg, de ahogy megjelenik biztos elolvasom! A befejezés még jobban felkelti az olvasó figyelmét.

Ajánlás: 13-14 éves kortól

Mivel engem nagyon érdekelnek az ilyen könyvek, és a történet is jó, izgalmas volt ezért 5/5- nagyszerű, imádtam


!Ez az ÉN véleményem, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!
~Tia

Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Jófiú - rosszfiú

Valljuk be, legtöbbünkkel előfordult már, hogy vágytunk a rosszra. Arra, akit nem kaphattunk meg. Aki számunkra tabu volt.

Írta: Abbi Glines

Eredeti cím: The Vincent boys

Kiadó: Maxim

Fülszöveg: „Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…

Történet, vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT/ A történet egy 7 évvel korábbi beszélgetéssel indul, két fiú között; Sawyer Vincent és Beau Vincent között. Előbbi felhozza, hogy mindenféleképpen maradjanak csak barátok, lánybarátjukkal, Ashton Grayjel.
Később hirtelen a jelenbe csöppenünk. Eleinte nehéz megállapítani, hogy mi is az ábra, de a kettős nézetben való írás sokat segített. Megtudhattuk mindkét főszereplő érzelmeit, aztán együtt szurkolhattunk, hogy összejöjjenek.
Bár abban a beszélgetésben, évekkel ezelőtt Sawyer hozza fel, hogy csak barátként tekintsenek Ashtonra, mégis ő az, aki összejön vele. Ez kicsit önzően hatott rám, mivel Beau érzései már akkor is komolyak voltak a lány iránt, és bár ő betartotta ígéretét, unokafivére nem.
Sawyer éppen a családjával nyaralt, mikor Ashton és Beau egymásba gabalyodtak. Mindketten vívódtak a lelkiismeretükkel, de végül győzött a szerelem.
Beau jobban szerette Ashtont, így egyértelműen ő érdemelte meg, és a végén meg is kapta. Beau és Ashton egy teherautó platóján elég közel kerülnek egymáshoz (ha értitek :D ), mikor Ashton nagymamája meghal. Ez a jelenet véleményem szerint szépen, részletesen lett leírva. Tehát meg kell említeni, hogy ez a szerelmes történet, erotikus elemekben sem szenved hiányt. Bár eleinte kicsit megütköző volt, hogy nagymamája elvesztése után történik ez az egész, mégis szemet hunyhatunk e felett, mivel Beau próbálta leállítani Ashtont.
Miután Sawyer hazajön, kitör a botrány. Egy ideig titkolják az érzéseiket a szerelmesek, de természetesen kiderül kettőjük titkos kapcsolata. Sawyer jogosan lép fel Beau ellen, hiszen megcsalták, ráadásul a féltestvérével. Mert ebben a jelenetben kiderül, hogy Beau és Sawyer apja közös. Ez eléggé felzaklatja Beaut, aki elmenekül a helyzet elől. Ashton pedig mit sem sejtve hiszi, hogy az ő hibája az egész (és tűri a megaláztatást az iskolában), míg végül Sawyer rászánja magát és elmondja neki az egészet.
Mikor Beau visszatér, romokban látja életét, és később megtudja, hogy Ashton ki akar lépni az életéből, hogy Sawyerrel visszaálljon a régi barátság.
Ashton és Sawyer a "Pocsolyánál" zárják le véglegesen kapcsolatukat, ami nekem nagyon tetszett. Megható volt és valószerű.
Nyitott befejezéssel zárul, ami azt jelenti az én nyelvemen, hogy nincs a szánkba rágva a könyv vége. Nem derül ki, hogy a két Vincent fiú kibékült-e, Beau hogy viseli a családi helyzetét, és hogy Lana és Beau végül összebarátkoznak-e. Ezek nem olyan lényeges dolgok, mégis érdekelhetik az olvasót (engem). Viszont jó hír; van második rész!

Stílus: Imádtam. Az írónőnek rendkívüli stílusa van. Tetszett a kettes felosztás, így legalább mindkét szerelmes érzéseit megismerhetjük. Én mondjuk jobban örültem volna, ha Sawyernek is jut pár fejezet.

Karakterek: Természetesen Beau volt a kedvencem. Alapból a rosszfiúkra bukom, tehát nem túl meglepő. Sawyer kicsit merev volt nekem, de egyébként pozitív karakter. Ashton pedig egy átlagos gondolkodású, de egyedi lány, aki mindenkit elvarázsol egy kicsit.

Borító: Gyönyörű. Figyelemfelkeltő.

Összegzés: Nehéz összeszednem a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban, mert elég friss még ez az élmény számomra, vegyes érzéseim vannak. Annyi biztos, hogy nagyon tetszett, és elfogadnám az egyik Vincent fiút. Bár egy-két helyen kicsit szokatlan volt, mégis egy jól megírt történetről van szó.

Ajánlás: Olyan +16/+18-as személyeknek, akikből még nem halt ki a romantika, szeretik a szerelmes történeteket, de nem vetik meg az erotikát sem.
5/5 - imádtam.

PDF FORMÁTUMBAN ELÉRHETŐ!


!Ez az ÉN véleményem, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!
DoRi

Holly Goldberg Solan: 7esével

Magával ragadó...

Az eddigi legegyedibb könyv, amit olvastam. A cselekmény tartama megfelelő. A főszereplő egyedi és néha bizarr. /Tia

Egyedi és furcsa. Hét szónak is egy a vége: megható. /DoRi

Írta: Holly Goldberg Solan

Eredeti cím: Counting by 7s

Kiadó: Maxim kiadó

Fülszöveg: Willow Chance egy tizenkét éves zseni, megszállottja a természetnek és diagnosztizálásnak. Nehezen kommunikál az emberekkel, de a fejszámolás mindig megnyugtatja. Willow-t még csecsemőkorában örökbe fogadták, és nevelőszülei mellett minden könnyűnek tűnt, boldog, csendes életet élt… egészen mostanáig.
Willow világa hirtelen tragikusan megváltozik, amikor nevelőszülei meghalnak egy autóbalesetben. A lánynak egyedül kell szembenéznie egy számára érthetetlen világgal. Szerencsére Willow hamar pártfogókra talál, ám a körülmények nem engedik, hogy új otthonra és új családra is találjon. Elindul az embert próbáló harc, melynek hajtóereje az őszinte szeretet.
Megrendítő és egyben felemelő történet arról, hogyan illeszkedhet be egy különc gyerek a világba, és hogyan fogadhatja be őt saját környezete.

Történet,vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT/ A főszereplő Willow Chance akiről kiderült hogy egy zseni. Érdekli a tudomány és úgy beszél akár egy felnőtt. Miután a tesztet 100% teljesítette (ami eddig senkinek sem sikerült), egy Dell nevű emberhez küldik az iskolában, akit rendkívül érdekel Willow zsenialitása. Dell egyik páciense, Quant-Ha, akit húga, Maj kísér el. Maj egy középiskolás tinédzser aki rendkívül szegény, hiszen a családja az anyjuk boltja mögötti garázsban él.
Mivel a könyv első 12 oldalában kiderült hogy szülei elhunytak egy autóbalesetben hirtelen csobbanunk bele Willow életbe.Megtudhatjuk a lány múltját (bár nekem különösen furcsának és valóságtalannak tűnik, hogy Willow óvodás korában a baktériumok miatt nem akart lefeküdni aludni délután - nekem ez nagyon szemet szúrt és nem tetszett). Ezután, jó 80 oldal múlva visszatér a jelenbe, ahol a lány élete egy csapásra fenekestül felfordult. Megismer egy taxisofőrt, akivel különösen jó kapcsolatba kerül.
Amikor folyik Willow gyámságba helyezése ő legújabb barátnője, Maj családjánál tartózkodik, Dell házában.A történet magával ragadó, ahogyan teljesen más szemszögből nézi az életet.Véleményem szerint lehetett volna idősebb a főszereplő. /Tia

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, ami valószínűleg nem meglepő (hiszen nekem mindig van valami kivetnivalóm). Az eleje furcsa volt és szokatlan. A jelenből a múltba csöppentünk, majd lassan araszoltunk vissza a mostani történésekhez. A Willow név nekem eleinte nem tetszett, de néhány fejezet után, mikor már jobban megismertem a főszereplő karakterét, rájöttem, hogy illik hozzá, mivel elég szokatlan és különleges, ahogy ez a 12 éves lány is. A történet önmagában szuper volt. Jól ki lett találva és össze lett rakva, mégsem mondhatom, hogy minden oldalát élveztem. A közepétől kezdve  kicsit ellaposodott és számomra egyre nehezebb volt ösztönöznöm magam, hogy elolvassam. Nem bántam meg, hogy végül megtettem, mivel az utolsó 40 oldalt már hihetetlen gyorsasággal ittam magamba. Kicsit kiszámíthatónak tartom a végét. Mondhatjuk happy enddel végződik, ami elég fura a körülményekhez képest. Elég megindítóan írta le az írónő az utolsó fejezeteket és bevallom a végén gyakran könnybe lábadt a szemem. Végigszurkoltam Willow életének ezt a nehéz szakaszát, amit leír ez a könyv. /DoRi

Stílus: Annak ellenére, hogy a történet elején az író hirtelen beledobott minket a cselekmény közepébe, majd a kettő hónapos előzményt írja le, egészen különleges és érdeklődést keltő. /Tia

A stílus eleinte nem tetszett, de később megszoktam. A végén már egyáltalán fel sem tűnt, hogy más mint a többi könyvé.

Karakterek: A főszereplő egyedi és különc, és ez az ami igazán vonzó benne. Kiáll magáért és nem hagyja, hogy a környezete megváltoztassa. Én a mellékszereplőkre kicsit részletesebben is kíváncsi lettem volna. /Tia

A karakterek közül nekem Quant-Ha volt a kedvencem, akinek bár a neve nem, a titokzatossága annál lehengerlőbb volt. Felkeltette az érdeklődésemet. Nehezen nyílt meg Willow előtt, ami még inkább élethűvé tette a sztorit, mivel kezdetben nem mindenki örült Willow érkezésének.
Willow-t végre nem egy tipikus gyönyörű, de buta kislányként látjuk, hanem egyedi zseniként, aki 12 évéhez képest elég erős. Tetszett a karaktere, bár néha lefárasztott az okos megjegyzéseivel, de ez adta meg a könyvnek az alaphangulatot. /DoRi

Borító: Nekem jobban tetszenek a magyar borítón lévő halak, de amúgy csak a cím a különbség. Nagyon illik a történethez és ez is szintén egyedi (kinek jutnának eszébe halak?:D), de nincs ellenvetésem, sőt. /Tia

A borítót fantasztikusnak tartom, és már értem, miért piros a központban lévő hal. /DoRi

Összegzés: A befejezés Happy End ami szerintem nem kellett volna hogy ennyire tökéletes legyen. Ennek ellenére mégis kellemes olvasmány, nem csalódtam benne. /Tia

Tetszett, megható, de szerintem hiányzik belőle valami... /DoRi

Ajánló: Mindenképp ajánlom a fiatalabb korosztálynak is! /Tia

Inkább a 12 évnél idősebb korosztálynak ajánlom, mert ők talán megértik a történet hordoznivalóját, mondandóját.

5/4 - Ne tévesszen meg a pontozás, nagyon jó könyv de olvastam  már ennél jobb könyvet is, és meg is értem miért lett Bestseller! /Tia
5/3 - Szigorú vagyok, tudom.. /DoRi


PDF FORMÁTUMBAN ELÉRHETŐ!

!Ez a MI véleményünk, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...

Felkavaró...

Ez volt az első Laurie Halse Anderson könyv amit eddig olvastam (de semmiképp nem az utolsó). Számomra érzelmileg megrázó, felkavaró volt és rábírt, hogy kicsit átértékeljem az eddigi életem.

Írta: Laurie Halse Anderson

Eredeti cím: Speak

Kiadó: Animus

Fülszöveg: Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket? Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

Történet, vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT/  Már a történet elején is érezhető, hogy Melinda más, mint a többiek, de csak a későbbiekben tudhatjuk meg, miért kerüli mindenki. Fokozatosan adagolva kapjuk az információkat, de mégis folynak az események, elég gyorsan. Habár csak akkor tudjuk meg az igazságot az ominózus buliról, mikor már elolvastuk a könyv 70%-át, mégis érdekes volt a történet. Az érdekes nem a megfelelő szó. Inkább megrázó és felkavaró. Én kicsit sejtettem, hogy valami ilyesmi áll a dolgok hátterében, de nem értettem, hogy Melinda miért hallgat erről. Milyen szülő-gyermek kapcsolat az, ahol nem tud őszintén beszélni egy 14 éves lány a szüleivel?
A mély depresszió, amelyet ez a lelki trauma váltott ki belőle, még valóságosabbá teszi a könyvet. Melinda egy zárkózott lányként állt előttem, aki csak akkor beszélt, amikor muszáj volt. Érezhető volt, hogy valami tragikus történt vele. Az ő gondolatain, érzelmein át látjuk a környezetet és a karaktereket is. A történet végén, mikor Andy Evans belökte Melindát a raktárba, egy percig azt lehetett hinni, hogy megint erőszak áldozata lesz a fiatal lány, de végül legyőzte félelmét és segítséget kért. A zárósorok pedig fantasztikusak. A magyar cím pedig (a zárómondat miatt) nekem jobban tetszik, mint az eredeti. Szerintem drámaibbá teszi, az amúgy is drámai cselekményt. Nem derül ki a lezárásból, hogy Melinda végül képes-e a normális életre, hogy egyenesbe jön-e az élete, vagy hogy a szülei tudomást szereznek-e erről az egészről, bár valószínűleg igen.

Stílus: Szokatlan, jelenidőben futó történet, mely csak a fő csomópontokat ragadja meg. Ennek ellenére mégis érthető és bőséges információval szolgál Melinda érzelmi világáról.

Karakterek: Melinda egy fiatal, 14 éves lány, aki erőszak áldozata lett. Ő az egyetlen szereplő, aki igazán közel állhat hozzánk. A könyv vége nem felhőtlen happy end, nem találja meg a szerelmet (még David Petrakissal sem) és a lezáratlan befejezés továbbgondolásra készteti a lelkes olvasót.
Heathert eleinte pozitív karakterként ismerjük meg, de az önzősége és a kihasználása miatt hamar megváltozik róla a véleményünk, és hál' istennek Melinda is képes nemet mondani neki.
Most nem kezdenék bele az összes szereplő elemezgetésébe, de egyet még mindenképp meg kell említenem: Andy Evans-t. Ő az, akitől Melinda a kezdetektől fogva félt. Egy nagyképű, erőszakos felsőévesként áll előttünk, aki saját maga is elhiszi, hogy nem erőszak volt, amit Melindával tett. Végül valószínűleg megkapja méltó büntetését tetteiért.

Borító: 1. Nagyon ronda. Bár az olvasás után rájövünk, miért ilyen, de akkor is csúnya.
            2. Sokkal szebb, kifejezőbb, még figyelemfelkeltő is. (Cicero)

Összegzés: Ha csak három szóval kéne leírnom, akkor azok a megrázó, kivételes és az elgondolkodtató. Sokat kellett gondolkodnom ezen a könyvön, mire felfogtam a valódi jelemtését. Ezt mindenkinek magában kell megtalálnia.

Ajánlás: mindenképp a felsőbb korosztálynak ajánlom, az érettebb gondolkodásúaknak. Bár ez még nekik is elég megrázó könyv lehet, egy fiatalabb olvasónak végképp.

5/5 - mivel én imádom az ilyen történeteket, nem meglepő a pontozás, plusz valósághű volt, lehengerlő stílussal. A témából kihozták a maximumot, nem facsarták ki, éppen elég volt.

Szerintem nekikezdek egy másik Laurie Halse Anderson könyvhöz...


PDF FORMÁTUMBAN ELÉRHETŐ!

Köszi, hogy kitartottál, és elolvastad!
!Ez az ÉN véleményem, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!
DoRi

Tarryn Fisher: Kihasznált alkalom

Igazi ritkaság

Éppen most fejeztem be ezt a gyöngyszemet (cirka 2 nap alatt, úgy, hogy közben még dolgozni is voltam). Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, de azt állítom, hogy nagyon is meglepett. De kezdjük az elején:

Írta: Tarryn Fisher

Eredeti cím: The opportunist

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó, 2014

Sorozat: Szeress, még ha hazudok is (1)

Fülszöveg: Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…

Történet, vélemény: /SPOILERT TARTALMAZHAT/ (A történetet most külön nem részletezném, tökéletesen leírja a fülszöveg.) Az írónő egy percig sem vacakol, már a történet elején zajlanak az események. Az első mondatoktól kezdve érezni lehetett, hogy ez nem egy tipikus sztori lesz. Bevallom, nekem nagyon tetszett, hogy két idősíkon fut, mivel a jelen és a múlt közötti ugrált a cselekmény. Izgalmas volt, mert lassan, fokozatosan adagolva tudtuk meg az információkat, de átlátható és érthető módon. Ezt sok könyvnél még nem tapasztaltam, de amelyikben mégis, azok számomra kissé zavarosak voltak. Imádtam, hogy végre egy nem hétköznapi történetet kapunk. Tele van kiszámíthatatlan eseményekkel, és Olivia néha furcsa, néha teljesen érthetetlen döntéseivel, amelyek szintén felpezsdítették a cselekményt. Nagyszerű ötletnek tartom Leah bevonását is, sokszor ugyan átkoztam, hogy ugyan miért nem hagyja már békén őket ez a ***, de tulajdonképpen ő is hozzájárult a könyv lebilincselő tartalmához. És végre nem egy tökéletes, kifogástalan, erkölcsbálvány a főhősünk sem, hanem egy átlag ember (vagy talán kicsit rosszabb). Mert Olivia a hazugság élő szobra, aki mindennemű eszközzel próbálja visszaszerezni Calebet, bárkin is kell átgázolni érte. És ez az, ami igazán meglepett! Az első pár mondat után (tévesen) elkönyveltem magamban, hogy ő is egy makulátlan, megbántott nő, aki semmiről sem tehet. De a múltbéli visszatekintések folyamán egyre inkább megváltozott a véleményem róla. Alig bírtam felfogni az eseményeket, rögtön kapkodtam a fejem, mert megint történt valami izgalmas dolog. Tetszik, hogy nem csak egy rövid szakaszt, hanem több, mint 10 évet ölel fel az iromány, kezdve Olivia és Caleb szokatlan megismerkedésével és Olivia házasságával lezárva. A befejezésre egyáltalán nem számítottam. Szokatlan volt. Mikor Rómában mindketten kölcsönösen szerelmet vallottak egymásnak, azt gondoltam, hogy végül összeházasodnak, és Leah egyedül marad. Mivel nem így történt, még egy plusz pontot adhatok az írónőnek. Mivel elég mazochista szellemű vagyok, szeretem, ha nem mindig happy end a vége. Ettől valahogy megmarad az az eredetisége, amely sok könyvben nincs meg (nem azt mondom, hogy csak akkor eredeti egy könyv, ha nincs boldog befejezés!). Kicsit kegyetlennek is mondható ez a könyv, mert az írónő játszik az idegeinkkel és az érzelmeinkkel, ami számomra kifejezetten érdekes és lehengerlő volt, de mások számára lehet, hogy pusztán idegesítő lesz.

Stílus: FERGETEGES! Akkora átéléssel írja le az írónő, hogy teljesen be tud szippantani a történet, és a külvilág megszűnik körülöttem. Mintha kicsit én is átélném ezt az egészet. Imádtam. 

Karakterek: A karaktereket két szóval tudnám jellemezni: kivételes és erős. Mert minden személynek saját egyénisége volt. Nem volt meg ebben a történetben a jó és a gonosz ellentéte, ahogy egyik szereplő sem volt csak ez, vagy csak az. Vegyesen jelentek meg bennük a tulajdonságok. Nagyon összetett személyiségeket sikerült létrehoznia az írónőnek. Olivia egy mindenkin átgázoló, önző, makacs, hazug személyként áll előttünk, számomra mégis pozitív egyénként. Megragadja és kihasználja az alkalmat, ami élethűvé és szilárd jellemmé teszi. A jelleme a mű során (véleményem szerint) fejlődik. Megtanul szeretni, és önzetlenül viselkedni, hogy mások boldogságát az övé előtt tartsa. Calebről ugyanez elmondható, mert bár ő alapból egy önzetlen, jóindulatú személy, mégis vannak benne sötét foltok, úgy, mint például az akaratosság, beképzeltség, ezek a könyv végére halványulnak, illetve el is tűnnek. Leah számomra egy negatív egyén volt, kezdetektől fogva. Személyisége hasonló Oliviáéhoz, de róla nem mondhatunk el javulást.  Noah eleinte kicsit aggasztó volt számomra a bölcs meglátásával, de kicsit jobban megismerve (sajnos tényleg csak kicsit, mivel annyira a könyv végére került, hogy elég keveset tudhatunk róla) mégis poziív illető lett. Összegezve, minden szereplőnek saját különleges és erős egyénisége van, amely csak színesíti a történetet.

Borító: Szép borító, kicsit utal a történet elvontságára.

Összegzés: Egy nem mindennapi történet, tele szenvedéllyel és izgalommal. Kivételes cselekmény, kivételes megvalósítással és teljesen egyedi, különálló személyiségekkel. És végre valahára nincs benne egy tökéletes egyén sem, illetve nem nevezhetjük feltétlenül boldog befejezésnek sem a végét, amely csak fokozza az élethűséget.

Ajánlás: Főként az idősebb korosztálynak, akik túlléptek a tündérmesék korszakán és a tökéletes jellemű karaktereken, mert ez a könyv kemény arculcsapás a való életről. 

5/5* - egy szóval írható le: lehengerlő.

Nagyon kíváncsian várom a következő részt, remélem ahhoz is hozzájutok majd a közeljövőben.

PDF FORMÁTUMBAN ELÉRHETŐ!

Köszi, hogy kitartottál, és elolvastad!
!Ez az ÉN véleményem, nem kell velem egyetérteni. Ízlések és pofonok - mindannyian különbözünk.!
DoRi